Több apropó miatt bontottam meg ezt a bort. Egyrészt megfogadtam, hogy visszatérek a rendszeres, jegyzetelt kóstoláshoz – aminek mellékhatása, hogy a jegyzeteket időnként fel is töltöm ide. Másrészt megkívántam valami vöröset. Lehet harminchat fok odakinn, de estére a légkondi huszonhatra hűt, odakinn sincs már harminc, házi sonka volt és stifolder vacsorára, a család már alszik, én meg nézem a csillagokat. Mi más kell ide, mint egy jó oportó?

Vannak borok, amiket sokáig tartogatunk, így vagyok én mintegy négyszáz palack portugieserrel, gyűjtöm őket és ritkán kóstolom a pince mélyéről, inkább újakat fedezek fel mindig. Van viszont, ami etalon, amihez vissza kell térni. Legutóbb 2014-ben kóstoltam ezt a 2012-es portugiesert, nincs is belőle több, pedig milyen jó volna még.