Az elmúlt hetekben (amint az a megfogyatkozó poszt-számból is látszott) kicsiny stábunk jelentős része nem lusálkodott, hanem külföldön terjesztette a Pannon Borrégió jóhírét. Hazaérkezve azonban rögtön az a jó hír fogadott bennünket, hogy még csak ki se józanodtunk (a fáradtságból), máris várt a munka. Kedden rendezték meg ugyanis a negyedik Pécsi Borbörzét. Ott voltunk, koccintottunk alpolgármester borúti elnökkel, poharunkat emelhettük egy új polgármesterre, mindenki ott volt, nobilitások és barátok szinte teljes sora mellett azért mi szorgalmasan végigjegyzeteltük a teljes kínálatot, mindeközben csak egyetlen poharat törtünk, azt is a legvégén. Jönnek a részletek.

Természetesen kóstoltunk is a Radó pincében. Összesen 13 Radó-bor került a poharainkba. Pécsről fehérek, saját szőlőből, majd villányi és szekszárdi vörösök, vásárolt szőlőből készült borok.

Éjjel nézve a Mecsek déli oldalát, a családi házak fényeit látva még szembetűnőbb, hogyan terjeszkedett Pécs lakóövezete egyre feljebb, egykor jelentős szőlőültetvények helyére. A tőkék helyett már régóta csak újabb házfalak nőnek az értékes termőtalajon. Nagyobb, egybefüggő pécsi szőlőterülete ma már csak a PTE Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetnek van.