Petőfi Sándor 1847-ben keltezett, Kerényi Frigyeshez szóló úti levelében azt írja Tokajról: “Szebbnél-szebb tájakon járok, barátom; ma a Hegyalján jöttem keresztül... E városokban laknak, e hegyeken az öröm istenei, innen küldik szét a világba apostolaikat, a palackba zárt aranyszinű lángokat, hogy prédikálják a népeknek, miszerint e föld nem siralom völgye, mint a vallás tartja. Lelkesedve néztem jobbra, balra, előre, hátra; úgy neki lelkesedtem, mintha én ittam volna ki a legékesebben szóló apostolt. Az idő is gyönyörű volt; felhőtlen, verőfényes...”

Nem igazán van nagy gyakorlatom a cseh borokkal. Ritkán jutnak el hozzám, ha meg néha Prágába érek, inkább sörökkel barátkozom. Pedig érdemes volna néha borban is próbálkozni, mondjuk avatott vezetővel, mert azért a cseh borcímkevilág azért még mögöttünk van rendesen, megvezethetnek az etikettek. Ha viszont ajánlott bort kapunk, ne féljünk kibontani, ez a tanulság mára.

Az Egylet balkáni szeleken edzett fiai úgy gondolták, itt az ideje annak, hogy kávékóstolót hozzanak Pécsre. Hogy bátorság volt-e? – kétségtelen. Azonban a kávés területen zajló (szerintem) forradalom, megteremtette az igényt, hogy egy borkóstoló mintájára megszervezett és levezényelt alkalom, igenis érdekes lehessen. Az, hogy a Balkán Bisztróban minden hely elkelt, egyértelműen az eleven érdeklődés tanúbizonysága, így élhet a remény, hogy hamarosan újra érdekes kávékkal találkozhat a kóstolni vágyó közönség…