Hogy július derekán egy hatéves, déli vörös kerül a pohárba? Tizenöt fok van és esik az eső. A nyár elmaradt, itt az ősz, jöhetnek a vörösök. Bár holnapra már jobb időt ígérnek és nyarat, ma este még egy feketehegyi válogatást bontok.

Egy polc megadta magát a raktárunkban, álldogált félszegen egy ideig, a minap meguntam, lepakoltam, ami még rajta volt. Szétszedni mg nem volt időm, megszerelhető, megmenthető lesz talán, viszont az alsó polcon vörösek helyett pár karton fehérre leltem. Néhány kíváncsivá tett, behűtöttem, megkóstoltam őket, íme a tapasztalat.

Ha van elfeledett borvidék és vannak elfeledett történetek, akkor a Fruska Gora a legszomorúbb ezek közül. A szerbek Sremnek, a horvátok Srijemnek, a magyarok Szerémnek nevezik azt a Száva és Duna folyók által közrefogott területet, ami régen, a rómaiak idején a Syrmia nevet viselte. Ez a föld az ígéret földje volt. Az ígéreté, hogy van miért küzdeni, hiszen a gyümölcs beérik, a folyók vizet adnak, az állatoknak van legelő. Ki nem váltotta be ezt az ígéretet?