Szlovén barangolásaink alkalmából volt persze kötelező természeti örökség és kultúrtáj, miegyéb. Postojna Szlovénia talán legismertebb barlangja, kisvasúttal, sok turistával. A Škocjanske jame az UNESCO világörökségi listáján szerepel vagy 25 éve, sokkal védettebb, sokkal vadabb és izgalmasabb. Lipicában mi mást néztünk meg, mint a lipicai ménest, a lipicai lovak eredeti származási helyét és egy igazán új, interaktív kiállítást, gyerekekkel is ajánlott, valóban jó időtöltés. Ha szeretjük a korosodással fehéredő, gyönyörű lovakat. Aztán egy kertkövetkezett, amely a karsztvidék, a Kras egyik kis díszkertje, a londoni kertkiállításra készült, díjat is hozott el. Az eleredő, majd hosszasan szakadó esőben (itt március óta nem esett egyébként) annyira nem nézelődtünk sokáig a Pepa’ Karst Gardenban.

Szlovén szomszédolásunk folytatásában néhány érdekes turisztikai kisprojektet mutatunk be, de természetesen pincészetek és éttermek nélkül sem bírtuk ki. A szlovén állam a turizmust fontosnak tartja és több szinten támogatja, mi egy Snovalec nevű pályázat győzteseit látogathattuk végig, amelyek között mediterrán fűszerkert éppúgy volt, mint szőlőkertekbe épült apartmanok. Kis projektek, de mind hozzátesznek a turizmus változatosságához. A bor és gasztronómia végig fontos szerepet játszott a programunkban, ám azt előre senki sem közölte, hogy egy szarvasgombás tésztáért biciklire kell ülni és 21 kilométert tekerni a hegyekben. Viszont saját meglepetésemre is élveztem a biciklizést. És utána egy pohár hideg Favorit sört. No meg a szarvasgombás ebédet is, természetesen.