Vegyünk két vörösbort. Az egyik legyen toszkán, a másik mondjuk salentói. Az első nem teljesen sangiovese, de legfőképp az. A másik primitivo, de hívhatjuk zinfandelnak vagy tribidragnak is, ha amerikai népszerűségére vagy horvát eredetére szeretnénk utalni. Két olasz vörös a terítéken.

Volt egyszer rég, másfél hónapja már, születésnapja wété kollégának. Miután szinte naponta találkozunk, alig tudtunk találni alkalmat az ünneplésre. Így végül posztszülinapi ebédre jöttek el hozzánk, készült igazi marhahúsleves, velőscsonttal, de bœuf bourguignon is. Bontottunk borokat is, kettőt, ketten.

Amikor azzal invitálnak, hogy vegyél részt egy konferencián, mondjuk szakmai úton, amelyet éppen az olasz csizma sarkában rendeznek meg, nehéz nemet mondani. Főleg, hogy idehaza már az őszi esők is eleredtek. Azért azt meg tudjuk, hogy Puglia adja az olasz bortermelés legalább egyötödét. Hogy az olívaolajról ne is beszéljünk. Budapest Baritól alig több mint egy óra, a Wizzair gépe tele utazókkal, de Pécs-Ugento így is jó tizenegy óra utazás. Tacco d'Italia, bejártuk, amit lehetett.