A keddi kóstolók sorát folytattuk nemrég, bár a Húsvétot követő pár nap igencsak húzós-szervezős volt (borszeminárium, Portugieser du Monde és zárásnak egy borszakkör), így csak most jutottam el odáig, hogy a jegyzetekből olvasható változatot írjak meg. Az eleje még nagyon jónak tűnt, a végére bepunnyadt a sor, a vörösek nem voltak kiemelkedők.

A múltkor két részre kellett bontanom a keddi kóstolós beszámolómat, most erre nincs semmi szükség. Volt ugyanis két-három termelő, akik vagy sajátos pincevakságban szenvednek, vagy csak nem érzékelik a borhibákat és betegségeket. És ennek ellenére borokat küldtek be. De belefutottunk vagy három dugógyanús borba is, sajnos nem volt másodpalack. Szerencsére voltak jobb tételek is, a gyenge borok miatt csalódott és egyben szigorúbb volt a csapat. De most jöjjön, aki megérdemli.

A fehérek és rozék után szokott bekövetkezni a szétlövés. A vörösborok világáról mindegyikünknek határozott, bár részleteiben igen eltérő véleménye alakult ki. Még a címben kiemelt jelző is elhangzott ezen az estén, amikor valaki a többiek által jónak tartott tételt porig döngölte. De hát így szép ez, a végére csak kialakul valamifajta álláspont. Most például az, hogy a 2007-esek jó formában vannak. A régebbi borokat jobban szerettük, mint a fiatalabbak jó részét.