Tavaly karácsonykor találtuk ki, hogy legyen borszakkör. Egy olyan hely, ahol azért jövünk össze, hogy borról beszélgessünk, borokat kóstoljunk, megtaláljuk a kedvenceinket, megkönnyítve ezzel a borvásárlást vagy az éttermi rendelést. Olyan legyen a borszakkör, ahova nem a sznobizmus viszi a vendéget, s ahol nem a didaktikus okítás vezérli a szervezőt. Azért nem bíztuk a véletlenre: cabernet sauvignon volt a nyitány. Legyen havonta egy jó hétfő esténk!

A kétheti rendszerességet nem könnyen tudjuk abszolválni, most éppen egy hetet hagytunk a regenerálódásra. Nem feltétlen a bor maga, mintsem a társaság okozta hatások kiheverésére pont elég ennyi idő. Meg össze is jött pár bor, ideje volt megbontani őket. Tegnap este kóstoltunk, jegyzeteltünk a pécsi Kalamárisban, ma reggel frissibben megosztjuk a tapasztalatokat.

Az új esztendő első közösségi kóstolóján célkeresztben a Tringa-borok, de bemelegítésképpen megkóstolunk néhány fehérbort is. Tringáéknál nagy vörösökkel számolunk, így kell is a ráhangolás. A szokásosnál többen üljük körbe a szerkesztőség nagy asztalát, a hely szűkös, a hokedlik kényelmetlenek, de a borok ennyit legalább megérnek. Szerda, hét óra múlt, kezdünk.