A franciák úgy tartják, egy borász életében csak egyszer tud igazán jó pinot készíteni. Nem véletlenül. A pinot noir az egyik leginkább megfoghatatlan szőlőfajta. A belőle készülő bor nehezen meghatározható: a környezetére rendkívül érzékeny fajta látványosan reagál a változásokra. Az eszményi megjelenése talán csak Burgundiában, a Cote d'Or területén fordul elő, a világ leghíresebb pinot noir-jai innen származnak, de több amerikai borászatot is a legjelentősebb pinot termelőként tartanak számon. Mindenesetre a pinot noir neveléséhez kellő elszántság és szeretet kell. A szőlőfajta sok odafigyelést igényel, gyenge ellenálló képessége mellett a nehezebben, és viszonylag szűk időtartományban meghatározható szüreti időszak okozhat fejtörést a borásznak. Ráadásul a borász akkor sem dőlhet hátra, ha sikerül jó bort készíteni: a pinot noir eladása is kihívás.

Sokszor megkapom, hogy túlságosan érzékeny vagyok a fára, mármint a borban természetesen. Hogy én alapítom meg a Barrique Ellenes Ligát, pedig nem. Egyszerűen a borban nem akarok harsány tölgyfás, vaníliás, kókuszos etc. illatokat, ízeket érezni. Ha meg mégis érzem, legalább olvadjon össze a borral. Tőlem aztán lehet extra heavy égetésű is a hordó, csak legyen finom a benne érlelődött bor. (Szerkesztői figyelmeztetés: a kattintást követően csak felnőtt olvasóink induljanak tovább a szöveg ösvényein - kenszei kolléga barrique bornak ad 92 pontot!)

Telt házzal zajlott a Dél-Dunántúli Borturisztikai Klaszter Vince-napi programja a Vince utcában január 22-én. A hagyományteremtő szándékkal elindított rendezvényt némileg szakított a szokásokkal, a Tüke Borházban tartott vesszőjóslást követő programok a hidegre való tekintettel belső helyszínen zajlottak, az Inkubátorház két, erre a célra átalakított emeletén. Az eseményen a látogatók a borklaszter tagjainak borait kóstolhatták meg.