Általában azt mondják, a kávé és a bor nem működnek jól együtt. Bár mondták, mondják ezt a csokoládéra, fagylaltra és sok másra is, de rendszeres kávéfogyasztóként, no és borkedvelőként kihasználtuk, hogy van egy sokdíjas barista a vidéken. Borászból is akad, a szekszárdi Kávé Házában mindig összefutunk velük. A feladatra találtunk is önkéntest hamar. Összehoztunk egy közös kóstolót.

Ez lett a neve Tóth Sándor szekszárdi kávézójának, melybe az elmúlt hetekben beköltözött az élet és jó néhány kávégép. A beszélgetés is kicsit nehezen indul, mert folyton jön valaki és kér egy ristrettot, tiramisu cappuccinot vagy egy Chino nevezetű üdítőt, ami minket unicumra emlékeztet, persze alkoholmentes, bubis formában. Tóth Sándor világéletében vendéglátós volt. Ezt a szakmát tanulta és ezt is csinálta, egy kisebb kitérőt kivéve, melyben egy merőben más szektorban próbált szerencsét. Néhány év alatt sikeres vállalkozást épített fel, de közben tervezgette a nagy álmát. Ami mondhatjuk, mostanra beteljesedni látszik.