Ha van elfeledett borvidék és vannak elfeledett történetek, akkor a Fruska Gora a legszomorúbb ezek közül. A szerbek Sremnek, a horvátok Srijemnek, a magyarok Szerémnek nevezik azt a Száva és Duna folyók által közrefogott területet, ami régen, a rómaiak idején a Syrmia nevet viselte. Ez a föld az ígéret földje volt. Az ígéreté, hogy van miért küzdeni, hiszen a gyümölcs beérik, a folyók vizet adnak, az állatoknak van legelő. Ki nem váltotta be ezt az ígéretet?

Rögtön az elején elárulom a lényeget, hogy lássák, van értelme végigolvasni: csiszolatlan gyémántot találtam Tarcalon! Egy borászt, aki olyan mintha nem létezne, miközben a borai zseniálisak. Nézzük, hogyan jutottam idáig…