Amikor eljönnek augusztus utolsó napjai, már várom a postaláda nyikorgását, érkeznek a borkatalógusok! Ilyenkor minden valamirevaló hiper, szuper és diszkont, sőt c+c is borkatalógust nyomtat, vagy legalábbis a hagyományos reklámújság jelentős hányadát a boroknak szenteli. Tudjuk, csak értünk van a nagy olcsóság és nem a bennragadt tételeket söprik ki az új évjárat érkezése előtt.

Na már mindjárt kössön belém valaki, hogy az nem is syrah (szírá), hanem shiraz (siráz). Pedig ugyanaz ám. Csak amíg egyik fő szülőterületén, francia nyelvterületen inkább az első verzió dívik, addig az angolszász/búr világban (elsősorban Ausztrália vagy Dél-Afrika itt a húzóágazat) a második verzió a tetszetősebb. Nálunk meg kinek hogy puffant. Merthogy nem egy hungarikum, annyi szent, sokan perzsa eredetűnek mondják, mások ősfranciának, felmerült egy albán szál is - mi az ismerkedésre kiválasztottunk véletlenszerűen 16 palackot. És először fordult elő a klub történetében, hogy ketten is ugyanazt hozták. Ráadásul a későbbi „nyertest”.