Kedves Olvasóink, vélhetőleg aki ma idekattintott, észrevett némi változást. Nem biztos, hogy nagyon sokat, hiszen nem is szerettük volna, ha túl sok módosult volna, de azért kétségtelenül, már ránézésre is más lett az oldal. Szerettük volna megőrizni mindazt, amit jónak találtunk, ami az előző években bevált, de ami hiányérzetet okozott bennünk, szerkesztőkben és valószínűleg az olvasókban is keletkezett, azok javítani próbáltunk. Lássuk, mi is változott.

A bajai kadarka kerekasztalon kaptam ezt a palackot, Gál Lajos mellett kóstoltam végig az első félidőt, de a hosszúra nyúlt ebédszünet végét nem tudtam kivárni és időre vissza kellett érnem Pécsre. Viszont egy palackot kaptam az egri kadarkából, most jött el az idő kibontani.

A Sétatér a pécsi június kihagyhatatlan eleme. Legalább három hét a gesztenyefák árnyékában, barátokkal, borozgatva, egy-egy estére kilépve a napi rutinból. Vagy olykor már ez válik azzá. Viszont nem rutinból kóstolták le a teret kedves barátaink, akik elhatározták, hogy minden Sétatérre kitelepült boros standon kóstolnak (legalább) egy bort. Hogy ne kettesben tegyék ezt, körbe is küldték a barátaiknak, mi meg sétatéri beszámoló helyett arra kértük az egyik szervezőt, Tarnai Attilát, hogy ő emlékezzen vissza, hogy is zajlott a bortúra.