Voltunk majálisozni. A szokásos túrázás a Mecsekben, a Melegmányi-völgy csobogó vízesései, a virágzó medvehagyma-rétek, domboldalak, jól elfáradtunk, de minden perc megérte. Mondom én is, aki azért nem ösztönzi a csapatot minden nap a túrabakancs széttaposására. A gyerekek is jól bírták a tempót, utána nálunk hancúroztak még, mi cseppet sem fáradt férfiak meg bontottunk három palackot.

A szokásos kedd esti kóstolón a szokásosnál szűkebb csapat kezd bele a húzósnak ígérkező, 20 boros sornak. A borok többsége Günzer Zoltán pincészetéből érkezett, a pannonborboltos srácok dobták be a közösbe, de van pár bor máshonnan is, egy részük bár ne lett volna, de hát belefutottunk egy rossz sorozatba is az elején, van ilyen, ezekre sok karaktert nem vesztegettünk. Aztán a végére Dusán is befut, több száz kilométer után jólesik egy rozéfröccs, de a vörösökből is kiveszi a részét. A borok közül is csak azokról emlékezünk meg, akik szintén befutottak.