Borbédekkerünk első fele a magyar turisták egyik legnépszerűbb tengerpartjáról, az Adriáról szól. Pontosabban az Adria partján található, kihagyhatatlan boros célpontokról. Mert azért azt valljuk be, hogy egy vagy több hétig csak a napsütés kevés, a távoli partokon éppúgy, mint a hazai vizek mentén nem mindig tudjuk eltalálni, hol ehetünk jókat, hol ihatunk jókat. Adunk pár tippet.

A Szekszárdi borvidék a Pannon Borrégió, és gyakorlatilag Magyarország egyik legdinamikusabban fejlődő borvidéke. Látványos beruházások és fejlesztések zajlanak évről évre, új borászatok jelennek meg, kis családi pincék kezdenek minőségi, palackos bort készíteni. A szekszárdi borok pedig egyre több díjat és érmet hoznak el nemcsak a hazai, de a nemzetközi borversenyekről is. A képet némileg árnyalja, hogy a borvidéknek volt honnan fejlődnie. Azonban a területi adottságok, az évszázados borkészítési hagyományok, és nem mellékesen a „szekszárdi lélek” birtokában ha késve is ugyan, de bő tíz évvel követve a villányi paradigmaváltást, a kilencvenes évek végére széles körben indult fejlődésnek a szekszárdi borászat.

A „pécsi kutató” elődjét 1949-ben, több évszázados egyházi szőlőbirtokra és pincészetre alapozva hozta létre a földművelésügyi minisztérium, hogy aztán a kétezres évekre levegye róla a kezét. Kíváncsiak voltunk, az immár a Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Kar Szőlészeti és Borászati Intézeteként működő szervezet hogyan találja helyét az egyetemi szervezetben, milyen szolgáltatásokkal és tervekkel készül a jövőre.