Szüretelni már tavaly is elindultunk Bátaapátiba, hősiesen fel is küzdöttük magunkat a sáros Tűzkő Dombra, idén ugyanezt porfelhőben tettük meg, mintegy százzal többen. Ragyogó időjárás, pálinkás jóreggelt, félórás szüreti váltások. Egyetlen kézvágás, viszont több mázsa kékfrankos a ládákban és a végén koccintás a 300 éves pince egészségére Albiera Antinorival. Kevés szó, sok fotó.

Az őszi meleg nemcsak a bacilusokat kelti életre, de Andort is mozgásra készteti, így a Tettye felé vesszük az irányt, megnézni mennyi az annyi. Be szép is ott fenn a város felett és mégis a városban, dübörgő munkagépek ottan, széjjeleső színészház, "frissjogsis" rallisok, és régi restanciánk, a sváb konyha (már úgy földrajzilag is) fellegvárának számító Tettye vendéglő.

Néhány év alatt nemcsak a szekszárdi borászok és boraik, de a város egyik legnagyobb ünnepévé nőtte ki magát a Szekszárdi Szüreti Napok. A sörfesztes hangulatú (bát kétségkívül népszerű) Edda koncertes nulladik napot kihagytuk, de pénteken itáliai vendéggel kiegészülve vetettük bele magunkat a vigadalomba. Az elején se voltak kevesen, este tízkor meg már talán sokan is. Bort találtunk kedvünkre valót bőven, kiválót ettünk az Arany kulacs standjánál, poharat nem törtünk.