Nem is tudom, hogy történt meg velem, hogy valami friss vörösre vágytam. Aki ismer, tudja, hogy nem az újboros pörgés a szívem csücske, nem sürgetem a borászt, hogy szüretkor már a bogyóból préseljen ki rögvest bort. De most valami frissre, újra és lehetőleg oportóra vágytam. Horogra akadt egy villányi, bontottam is rögvest tegnap este.

Bár október elmúlt, de az olaszrizlinggel mi egész évben szeretnénk foglalkozni. Érdemes felhívni a figyelmet az értékeinkre és ez a fajta kétségtelen egyik legizgalmasabb értékünk. Lehetne több is persze, ismertebb és elismertebb. Rajtunk is múlik. Két részben kicsit a történelmébe utazunk vissza, hogy jobban el tudjuk helyezni, miért olasz, miért rizling, miért a miénk.

Ma a délután jó részt a pincében töltöttem, borokat válogatva a maribori VinDel bor és gasztrofeszten tartandó mesterkurzusra. A téma a portugieser, állítólag túl sokat beszélek róla, de van miről, hiszen csak hosszas belső viták után tudtam magamat meggyőzni, hogy nem kell 15 tételt vinni, 60 percben 10 bort is bőven nehéz lesz bemutatni. De ez a fajta sokkal több, mint hiszik általában, így vinnem kell frisset, tavalyit, hogy ne csak a legjobbak legyenek, évjáratosakat, akár 2008-ig, mert még akkor is tud izgalmas lenni. És akkor a kezembe akadt ez a palack.