Tiffán Ede a magyar borforradalom hajnalán, 1991-ben elsőként nyerte el a Hét Borbírák Rendje által frissiben alapított (majd a Magyar Bor Akadémia által 1995-től továbbvitt) Év Bortermelője díjat. A villányi borászok doyenje, aki mögött több mint öt évtizedes szakmai múlt áll, áprilisban elsőként kaphatta meg a Magyar Bor Akadémia Életmű-díját. Nyári lapszámunk lapzártája előtt, május végén ültünk le beszélgetni a díjazottal és unokájával, ifj. Tiffán Zsolttal.

Hozzájutottam nemrég néhány karton régebbi évjáratú borhoz. Nem nagyon régi persze és nem tudom, hogy tárolták, nem tudom, mi történt velük az elmúlt években, a legfiatalabbak 2007-ből vannak, a legidősebb 1989-es volt. A Villányi borvidéken termettek, javarészt. Szétbontottam őket, tematikusan kóstoljuk végig pár este alatt. Nem mérvadó, nem perdöntő, csak játék, csak tapasztalat.

Borászgenerációk nőttek fel a keze alatt, szinte minden hazai borász tanult egy-két fortélyt Tiffán Edétől. Közreműködése által alakult ki Villány mai arculata, azé a Villányé, amelyet majdnem „bedarált” a szocialista termelés gépezete – volt, aki kiirtotta volna a szőlőt, más lebetonozta volna a sorközöket. S hogy miért páratlanok a magyar borok? Tiffán Ede ezt is elárulja.