Nincs egyszerű dolga az embernek, ha tolnai borokból szeretne áttekintő kóstolást szervezni, mert legalább olyan nehéz beszerezni őket, mint ahogy ismerni sem sokan ismerik ezeket a borokat. Másrészről meg csak be kell ugrani egy diszkontba és máris találkozhatunk velük. Csak nem biztos, hogy eddig tudatosult bennünk, honnan is származnak. A Tolnai borvidék a borrégió legnagyobbja, intenzíven növekedő bortáj, sokan és sokat telepítenek, az ismertségen azonban van még mit gyúrni. Ezért is kaptak meghívást a Borszemináriumba.

Egyet rögtön az elején le kell, hogy szögezzünk: ezt a környéket látni kell! A Geresdi-dombság festői lankái sajnos bántóan kevésszer kerülnek a köztudatba, ha a lehetséges belföldi turistacélpontokról kellene összeállítani egy lajstromot. Pedig ha egyszer valaki véletlenül „idetéved”, akkor menthetetlenül beleszeret majd a finoman ívelt dombok között meghúzódó kicsiny tavak harmóniájába. Egyszerűen szép. Ezek után közel sem tekinthető véletlennek az, hogy a Pécsi Borozó indulása óta időről-időre visszatérünk a Bátaapátiban működő Tűzkő Birtokra, ahol az igazgató, Erdélyi Árpád kalauzol minket újfent.

Az utóbbi esős napokban az általános fehérboros hangulatból visszaváltottam vörösre. Talán a borverseny-szezon is hozta ezt, a legutóbbin, Siklóson néhány chardonnay és irsai olivér után jött pár siller (kettő közülük nekem határozottan bejött), majd két tucat vörös cuvée. Hazaérve elő kellett venni egy vöröset, nem volt mit tenni.