Az utolsó pillanatban befutott borokkal együtt harminc tételt soroltak elénk a legutóbbi Pannon Borboltos keddi kóstolón, bár az arány nem volt olyan gyászos, mint amikor csak újborokat kóstoltunk, most is csak a bizonytalan kétharmad ütötte meg a 80 pontot, ráadásul az évjáratos vörösek között akadtak sokkal nagyobb gondok. Doh, penész, brett, csúnya szavak ezek, borban találkozni velük ritkán okoz élvezetet. Viszont ellenpélda is akadt, kicsit hosszabb a sor, de végigolvasni ezúttal is érdemes.

Már egy ideje adós vagyok a legutóbbi borszeminárium beszámolójával. Nem (csak) lustaságból, csak rendezni kellett magamban a sorokat. Mindig nehéz olyankor írni, ha egyrészt nem jegyzeteltem rendesen, másrészt nekem tetszett ez az este és nehezen tudnék rá most kritikus szemmel nézni. Jó volt a hangulat, jók voltak a borok és Debreczeni Mónika előadása alatt a szokásosnál jóval kisebb volt az alapzaj, ami szintúgy jót jelent, főleg ha tudjuk, hogy százan vettünk részt a kóstolón.

Amikor azt mondjuk, hogy egy borvidék sokkal több a bornál, nem mindig értik. Akkor itt van ez a konkrét példa. A Villányi-Siklósi Borút szolgáltatóinak közös kezdeményezésére november közepétől új, helyi specialitás kerül a borvidék éttermeinek és pincészeteinek kínálatába. A Villányi Falatok névre keresztelt fogás – amely lehet akár előétel, borkorcsolya, vagy desszert  - minden esetben villára tálalva kerül a vendég elé. Ott jártunk mi is az első ötletelő-bemutatkozó villásbörzén.