Nem hiszem, hogy van még egy szőlőfajta, amely annyira rövid időn belül ért a csúcsra és lett egyszerre francia és világfajta, a vörösborok között mindig kiemelt helyen jegyezve, hiszen (majdnem) minden borász vágya egy igazán karakteres, jó cabernet sauvignon. És ezzel fogyasztóként is egyet tudunk érteni.

Tiffán Ede a magyar borforradalom hajnalán, 1991-ben elsőként nyerte el a Hét Borbírák Rendje által frissiben alapított (majd a Magyar Bor Akadémia által 1995-től továbbvitt) Év Bortermelője díjat. A villányi borászok doyenje, aki mögött több mint öt évtizedes szakmai múlt áll, áprilisban elsőként kaphatta meg a Magyar Bor Akadémia Életmű-díját. Nyári lapszámunk lapzártája előtt, május végén ültünk le beszélgetni a díjazottal és unokájával, ifj. Tiffán Zsolttal.

Aki ismer, tudja, nem vagyok a friss, primőr borok harsány prófétája, mégis valaki okból minden évben érdeklődve követem a „kié az év első bora” versengést, amelyhez az idei évjárat sikerrel hozzájárult, előrehozva a korai fajták szüreti időpontját. Kóstoltam már augusztusban idei irsai olivért, most egy vadonatfriss, pénteken piacra került villányi rozé került a pohárba.