Nyitáskor érkeztünk a VinCÉ-re. Majd’ éjfélig gyűjtöttük a tapasztalatokat, vegyes, mint mindig, de jobban éreztük magunkat, mint tavaly. Volt tér, levegő, de nem volt elég jég, volt sok kiállító, volt változatosság, némi sorban állás, még mindig inkább magyar, mint közép-európai kínálat. A borválogatottak mérkőzésén a nemzetközi zsűri a magyar borokat hozta ki győztesnek, 8:3-ra vertük a világot, bár meg azért nem rengettük. Sok borceleb, MW, jedi, akadémikus forgolódott, néha több volt az angol szó, mint a magyar, ez lehet jó is. Alapvetően jól éreztük magunkat, beszámolónk a kattintás után olvasható.

A Gundel kétségtelenül a magyar vendéglátás egyik legismertebb márkaneve. A régi fény kicsit megkopott, ma már kevesen tekintik az ország legjobbjának a városligeti éttermet, és így volt ez a Gundel saját pincészeteiben készült boraival is. A csapat apró lépésekkel igyekszik javítani a korábbi gyengeségeken, idén tavasszal a borsorozat is megújul. Dél-Pannon sikerek a Budapestre delegált RMP beszámolójában.

Fárasztó nap volt ez a mai, bemorcosodtam a nap végére, szerencsére kéznél volt a mai nap egyetlen bora, amelyet akár kézbe vettem (az átpakolt ládák nem érnek), mivel vezettem egész nap, kísértem tíz lelkes embert, akik viszont bort fogyasztottak. Délelőtt tíztől délután ötig, némi tolmácsolással egybekötve, ez most lefárasztott. A család elég jól viselte a morcoskodást, én kevésbé, inkább kibontottam a mai bort. Egy ilyen nap végén nem jöhet más, mint egy vörös. Egy igazi, tartalmas, megnyugvást hozó vörös.