Múlt szombaton rendhagyó borkóstolóra invitált bennünket a Kalamáris Borbisztró és Vinotéka csapata. Rendhagyót kell írnom, mert semmiképpen sem átlagos, hogy egy borkóstolót profi boksz mérkőzéshez hasonlóan építsenek fel, és vezényeljenek le.

Csokoládé Karnevált rendeztek a Zsolnay Negyedben a hétvégén, szegényes volt, kicsi volt, karnevál se volt igazán, de legalább a miénk. Ehhez kapcsolódott a Zsolnay étterem csokoládé-élményvacsorája szombaton este. Nem egyszerű vállalkozás a csokoládéra építeni egy teljes menüt. Kell hozzá merészség és fantázia, ízkombinatorika és bevállalás. Bár voltak fenntartásaim a csokis ételek műfajával szemben, engedtünk a kísértésnek.

Ami egyszer beindul, nem kell abbahagyni, végül is minden jó filmnek van kevésbé jó folytatása. De miért folytattuk a csalódások estéjét? A pannonborboltos srácok hoztak 35 bort. Jónéhány pincészettől. Szokás szerint vakon kóstoltuk, tényleg nem tudtam, kinek a borát kóstoljuk. Egy ideig, amíg visszatérő hibák nem kezdtek jelentkezni. Harmincötből 17. Nem jó arány.