A cirfandli kapcsán már régóta tervezek írni egy cikket, tipikus példája a kereslet és kínálat teljes összehangolatlanságának. A cirfandli a Pécsi borvidék egyetlen fajtája, amivel azonosítani tudják, ami egyedivé teszi, és amire van (és még bőven generálható) jelentős kereslet. Mégsem akarják termeszteni, tisztelet a kisszámú kivételnek. Hogy miért?

Nemrég összejöttünk egy baráti évzáró kóstolgatásra, jóbarátunk pincéjében borfelesleg keletkezett, azaz apasztani kellett a készletet, mert tárolási térfogatgondok akadtak. Egytucat bort tudtunk bevállalni azon a délutánon, most egyet kell kiemelnem közülük.

Az élet íze azaz Schmecke das Leben néven öt stájer borász mutatkozott be közös asztalokon az izolai Orange Wine Festival emeleti lépcsőfordulójában. A kis helyen sokan fordultunk meg, a borok más jelleggel bírtak, mint az olasz vagy szlovén narancsborok (azaz héjon erjesztett vagy másképpen vörösboros technológiával készített fehérborok), ráadásul azért mindegyik borásznál egyedi stílus is felfedezhető volt. Ami nem baj persze, sőt.