Nemrég egy sorban kóstoltuk meg ezt a két bort, de mégis megérdemlik, hogy önáló posztot kapjanak. A Planina Borház néhány éve egy általunk nagyra értékelt királyleánykát hozott ki, azóta se - most megint jó a bor, bár más karakterű. A Lárfa meg évről-évre izgalmas, könnyed házasítás, ami mindig más hangulatú kicsit,  2012-esnek vannak olyan tulajdonságai, ami miatt szívesen látjuk a poharunkban.

Majdnem élőben kóstolunk, valójában hétfő este ültük körbe a szerkesztőségi nagyasztalt, a jegyzetelés is akkor történt, viszont csak kedden reggel tudjuk feltölteni, technikai malőr. Az apropó Gere Attila mintegy tucatnyi bora, a Pannon Borboltos kínálatba válogatva kóstoltuk végig a sort, izgalmas estének néztünk elébe. A sor végén meg SzabóZé saját, háromfajta fűszerpaprikával megalkotott csípős-véres hurkája várt ránk, de ne szaladjunk előre. Fehérekkel kezdtünk, gyöngyözők, rozék, bevezetésképpen, mielőtt ráfordulunk a vörös sorra.

Ahogy azt korábban ígértük, visszatértünk a Szekszárdi Helyi Termék Boltba, hogy a  kékfrankos fajtaborok után a belőlük készült házasításokkal is megismerkedjünk. Bár a vasárnapi kóstolóknak nem szokott meghívott borászvendége lenni, jelen esetben Toronyi György is ellátogatott az eseményre, és magával hozta 2012-es kékfrankosát. Remek estindító vörös volt, könnyed és friss tétel, még kissé nyers jellege ellenére is tükröződött gyümölcsössége.