A hideg idő ha megérkezik, jobban vágyik az ember a meleg ízekre, a testes vörösekre, és hajlamosabb engedni a fűszerek hangulati csábításának. A tél illatairól, ízeiről létezik valamiféle lappangó közmegegyezés, a fűszeres teából felszálló gőzben, a hidegben illatozó forralt borban. A tél édes fűszerezése valahol a mézeskalácsban sűrűsödik össze. A mézeskalács illata magában rejti azt az ízt is, amelyet évszázadok hagyományoztak át, s melyet ma mestercsaládok visznek tovább, vagy élesztenek fel.

Másfél hektár szőlő nem sok. Pontosabban viszonyítás kérdése. Aki egymaga művel másfél hektár szőlőt, annak sok. Másfél hektár alig látszik egy szupermarketben. Másfél hektár nagy a Somlón, viszont még a Pécsi borvidéken is kevésnek számít. Hobbinak nagy, megélhetésének kevés.

Amikor mindannyan a karácsonyfa beszerzésével foglalatoskodunk, ajándékokat csomagolunk és a szentestei menüt tervezgetjük, kevés az idő blogfrissítésre. Borozásra is, de az még csak hagyján. A karácsonyi borsort mára véglegesítettem, sok fehér lesz, a sokhalas menüsorhoz nem nagyon tennék mást, de azért lesz vörös is, édes is, válság ide, apokalipszis oda, megadjuk a módját. És játszunk is egy kicsit. Hogy izgalmasabb legyen a várakozás.