Volt itt vagy hat hét szünet. Mondhatnánk azt is, hogy végtére nyáron nyaraljon is az ember, de nem ezért volt. A folyamatos változás alól nincs menekvés, változnak az igények, emberek, tervek és lehetőségek. Hogy csak néhány példát említsek. Ez a hat hét inkább volt újragondolás, letisztulás, babrálás, gondolati és technikai szinten, rápihenés, átgyúrás. Most benyomtuk a zöld gombot, aki eddig is követte a Pécsi Borozót, szerves folytatást fog tapasztalni, hogy ilyen komolyan fogalmazzunk. A leállást egy kéknyelű kóstolás előzte meg, most visszatekintünk.

Mostanság valahogy úgy adódtak a dolgok, hogy több időt szánok mindenre. Nem is én, de valahogy így jön ki. Átgondoltabban írok, mondhatnám. Vagy csak lassabban. Egy pohár bor időnként túllendít a holtponton. Nem gyakran, még csak nem is minden este, pedig az éjszakába nyúló párbeszéd a monitorral minden éjjel adásban van. Ma éjszaka fehérborra gondolok, délelőtt interjúztunk, egy korty vöröset kóstoltam csak, milyen jólesett, magam is meglepődtem, de ma éjjel mégis fehérre vágyom.