Valamikor külföldi kiküldetése félútján ötölte ki kenszei kolléga, hogy akkor hoz majd haza borokat, Central Otago a pinot noirról ismert, ott dolgozott a szívében, így új-zélandi pinot noir kóstolónak indult. A végén nem csak pinot érkezett, sok más is befutott nagy nehezen, a magyar szervek 12 palack bort hetekig dekkoltatták a vámon, merthogy ebben megy tönkre a magyar borágazat, nem az olcsó olaszban. A tucatból mi hetet kaptunk meg most - de lett hozzájuk pár kísérő is, ezekről majd külön, már amelyikről jegyzeteltem. Háttérinfót érdemes vadászni az új-zélandiak boroldaláról, van mit tanulni tőlük ebben is. Most új-zélandi beszámoló, első rész, fehérek.

A nyár kétségtelenül a fesztiválok ideje - számomra is. Nem minden esetben a boros rendezvényeké, hiszen más is az érdeklődési körömbe esik, de inni azért mindenhol iszunk. Hol módjával, hol kevésbé, de sohasem a véletlenre bízva. Mára rendszeressé vált, és némiképp el is várják az ország másik felén élő motoros barátok, hogy a fesztiválokra borokkal felpakolva érkezzek. Javarészt hazait viszek nekik, de mostanában más tájegység borai is terítékre kerültek.