Múlt héten már tettünk egy próbát a sétatérre kitelepülő borászok között, csak akkor a nyugati oldalt kóstoltuk részletesebben. Most, hogy teljes lett a kép, kiderült számunkra: mindkét oldalon ugyanolyan jól esik a fröccs. Választottunk viszont hat kedvencet, rozéban a kelet nyert, fehérben meg már nyugat.

Pécsben az egyik legjobb a sétatér. Mely fogalom nem is annyira fizikai teret takar, mint inkább azt, hogy a POSZT-tól a Szőlő és Bor Ünnepéig borosokkal és gasztrósokkal, emberekkel telik meg a terület Barbakántól a Papucsig. (Nem egy ember ragadt már a városban a végig borozott nyáresték könnyed hangulata miatt, akár hosszú évekre is.) Olyan eseménye ez a városnak, mely évről-évre, estéről-estére fixen és biztosan megmozgatja az embereket, kiviszi őket a szabadba, és ott is tartja őket. A zavarba ejtő kínálat miatt most rendet vágunk a sorok között, két részletben kóstoljuk a fröccsöt a keleti és a nyugati oldalon.

Kilépünk az utcára, s mit látunk, valaki az összes autó szélvédőjét telereklámozta az elmúlt öt percben. Rendes körülmények között nem is foglalkoznánk ezzel, csakhogy legutóbb, mikor boros hirdetést csíptettek az ablaktörlőre, 2002-es rozé akartak óborként eladni nekünk. Most viszont mit látunk, a Pécsi Püspöki Pincészet hirdeti magát, a műfajhoz képest igényesen szerkesztett lapon. Az egyházmegye személyi állományát érintő változások úgy tűnik idáig elértek, új szelek járnak, legalábbis nem tudjuk mivel magyarázni, hogy júniustól a megújult pince hétköznap tízig, hétvégén egyig (hajnali) is nyitva van. Aminek már ideje volt, mert ilyen hangulatú vendéglátós pince, ráadásul egy borászat tulajdonában igazi joker, s nincs is máshol a városban.