Alig van nagyobb öngyilkosság, mint a kocsmánkat Badacsonyra keresztelni a Pécsi borvidék szívében. Ha jobban belegondolunk mégsem az, mert egyrészt miért ne lehetne balatoni miliőt (vagy hangulatot) idézni a víztelen baranyai megyeszékhely poros hétköznapjaiba, másrészt a pécsiek tudják talán a legkevésbé, hogy egy történelmi borvidék közepén csücsülnek. A második állítást igazolja, hogy a Badacsonyi Borozó lehúzott vagy három évtizedet a Felsőmalom utcában. Az első állítást meg az támasztja alá, hogy az új tulajdonosi kör jobb üzenetet vélt felfedezni a Presszó 9-re keresztelésben.

A Citrom utca a város leghangulatosabb sétálóutcája lehetne, ha nem lenne annyira bosszantóan kilencvenes évek. Stílustalan és jellegtelen, s csak azért nem randa, mert a Jókai utca felől beragyogja a Postapalota, dél felől pedig (saját felelősségre) körbesétálható várfal határolja. Nem a legmenőbb üzletek vannak itt (pedig lehetnének), és néhány vendéglátós is a zuzmószerű túlélésre tud játszani csupán. De legalább újranyitották a Caprit, és a jelek szerint már most jobb, mint az elődje. A süteményeket mellőzzük, mi a Citrom utca sötétebbik oldalán keressük a boldogságot.

Májusi eső aranyat, de a fröccsöző ilyenkor beltérbe kényszerül, persze nem lehet mindig a diófa alatt. A Király utca ilyen időben a legszomorkásabb, mert azt nem vethetjük se turista, se városlakó szemére, hogy nem énekel az esőben, de az éttermek, kávézók is üresek, vagy legalábbis nincsenek tele. Az új fröccsöző helyeknek örülünk, főleg ha a változás szelével érkeznek, és mást hoznak a kínálatba. Fröccsteszt rendhagyó módon kedden, reméljük tegnap senki nem szomjazott, csak helyet adtunk a TOP25-nek.