Jó pár hónapja hordozgatom magamban ezt a kóstolót, még tavasszal töltöttem egy remek, napsütéses hétvégét Lošinj szigetén. Az Adria egyik legkülönlegesebb szigete nem a bortermeléséről híres (bár akad egy-két szomszédos sziget, ahol van múltja a szőlőnek és bornak), viszont a legzöldebb, legerdősebb és itt mutatkozott be legújabb évjáratával az Opus One. Az amerikai kultborászat vertikálisa nehezen kihagyható, pláne, ha egy gyönyörű adriai sziget ötcsillagos boutique hotelje nyújtja a hátteret.

Francia-magyar borünnepet rendezte novemberben a Villányi borvidéken: a cabernet franc fajta népszerűsítését segítette az a kétnapos rendezvény, ahol szakmai tanácskozás, nemzetközi kóstoló és közönségnap is szerepelt a programok között. A Villányi Franc márkanév tavalyi bevezetésének folytatása volt idén a másik jelentős termőhely, a Loire-völgy borászainak és borainak meghívása.

Ma este, amikor bort bontok és ezt a bejegyzést írom, nemzeti gyásznap van. Nem magyarázom túl, mindenki látta, olvasta, hallotta. Ezért francia bor kerül az asztalra, egyéves emlékeim szerint nem is akármilyen. Kicsit kilövöm a netet, kikapcsolom a tévét, ez a háború most kicsit távolabb kerül, legalább pár órára. Volt belőle nekem már elég. Ez a pár óra legyen egy francia boré.