Még sosem jártam Tito elvtárs szülőfalujában, a horvátországi Zagorje régióban található Kumrovecben. Bár Titót kétszer láttam még életében, sőt rendes pionírként virágot is dobtam az autója elé, ide, a horvát-szlovén határra, ahol a Sutla folyó túlodala már egy másik ország, nem hozott a sors. Most viszont nem hagytam ki a lehetőséget, így legalább a falu leghíresebb szülöttje embernagyságú szobra árnyékában megkóstolhattam, milyen bort ad a Broz család egykori szőleje.

A múlt héten megemlített vörösborcsomagban volt még két új vörösbor a Vina Belje pincészettől, egy bemutatón már kóstoltuk ezeket, de akkor sok az ember, nagy az ünnep, eszünk is, iszunk is, keverednek az ízek. Most picit odafigyelősebb kóstolókörülmények között bontottuk meg a kapott palackokat. No igen, minden más hajtás után.

Nemrég érkezett hozzánk egy pakk, volt benne néhány vörösbor. A csomagot Horvátországból kaptuk, innen a szomszédból, szlavóniai-baranyai vörösborok voltak benne, épp egy tucat. Nyáron eddig még nem nagyon kívántuk a vöröset, de szerencsére az esték egyre hűvösebbek. Ha így folytatjuk, minden héten írunk róluk, most az első kettőt mutatjuk be: egy kékfrankos és egy syrah, nem sok van belőlük a kontinentális horvát részeken, ezekben viszont nem csalódtunk.