Az osztrák cirfandlik után halászlevet készített drága Dusán barátunk a szerdai borklubban (bajait/mohácsit/bezdánit) - a borokat illetően meg csak annyi volt a kikötés, hogy mindenki hozzon egy palackkal abból, ami szerinte a leginkább passzol a halléhez. A spektrum nagyon széles volt, és akadtak meglepetések bőségesen. Dusán halászleve parádésra sikeredett, belsőséggel, ponty és harcsa fejekkel, ahogy illik. Meg sem álltunk négy tányérig mz kollégával, mellé persze folyamatosan töltötték a borokat, muszáj volt kideríteni, hogy melyik fajta teljesít a legjobban. Jegyzetelésre nem sok idő jutott, így távirati stílusban, nagy körvonalakban és a fő benyomásokat összefoglalva tudunk tudósítani az eseményről.

Az elmúlt hetekben elég sok időt töltöttem a magyar egészségügy tanulmányozásával. És viszont, a magyar egészségügy is tanulmányozott engem, rendesen. Emiatt persze voltak járulékos mulasztásaim, egyrészt a pécsiborozós írások húzódoztak el, másrészt a borozások is megritkultak, majd el is maradtak, lévén orvosaim javaslatára a kóstolást is abba kellett hagynom, legalábbis az utolsó szakaszban, mielőtt a szakrendelők állapotfelmérése után a kórház is sorra jutott volna. Viszont most lett időm, s ha rövidítve is, de bepótolom, elmondom, mi is történt velem mostanság. Borról is lesz szó, nem kell elkapcsolni, itt a folytatás.