Egyrészt hiánypótló, másrészt hagyományteremtő szándékkal hívták életre Szekszárdon első alkalommal azt a borgasztronómiai programot, mely a Márton-naphoz kapcsolódik. A helyi önkormányzat, a Szekszárd és Térsége Turisztikai Egyesület, a Vendéglátók Kerekasztala Szekszárdért Egyesület, az Eco-Sensus Kft., valamint borászok, civil szervezetek és helyi termékeket forgalmazó vállalkozások közös munkája az esemény létrejötte. 

Fanatikus kávérajongó vagyok. Nem kávésznob [és ez nem egy bánkbáni mondat, tehát vesszőnek helye nincs!]! Akkor sem, ha hajlandó vagyok hetven kilométert utazni egy nyitott szűrős dupla ristrettoért. Az ízek, a szertartásban élő szenvedély és a kávés pillanatok köré épülő találkozások hajtanak. Keresek, kíváncsi vagyok – az meg hogy az ital ébren is tart, csupán mosolygós extra szolgáltatás a teremtő erőtől; persze arról hosszan lehetne most értekezni, hogy mitől erős, illetve melyik kávé az erős. Nem teszem. Érdekesebb kérdés, hogy mitől jó, egy kávé: a figyelemtől. És ez ilyen profán.

Jó pár évvel ezelőtt még mindenki elszörnyedt volna, ha a bort csokoládéval (bonbonnal) vagy kávéval párosítják, együtt kóstolják, kóstoltatják. Mára azonban nemcsak hogy divatja lett ezeknek az összeállításoknak, hanem egyre nagyobb sikerrel szervezik az ilyen jellegű kóstolókat, és egyre-másra kerülnek elő a különféle variációk.  Március 26-án a szekszárdi BorKultúra SzabadEgyetemen egy rendhagyó előadást rendeztek meg: Tóth Sándor háromszoros magyar barista bajnok, világbajnoki 6. helyezett (és még sorolhatnánk további címeit), egy sajátos gasztronómiai utazás kíséretében bebizonyította, hogy igenis kerülhet a kávé és a bor egy asztalra.