A Pécsi Tudományegyetem szekszárdi Illyés Gyula Karán Bor és Turizmus Szakmai Konferenciát rendeztek május elején, ahol a kísérő programja egy izgalmas és többfordulós párbaj volt, de senki sem sérült meg, sőt a közel 120 fő résztvevő tapasztalatokkal gazdagodva és vidáman indult haza. Borok párbajoztak egymással, ezúttal kékfrankosok. Színes paletta tárult elénk a különböző borvidékek talaj és éghajlati adottságait tekintve, ami a borokban nagyon is megmutatkozott. Az est házigazdája Takler Ferenc volt.

A márciusi borszakkörünk témája a kékfrankos volt. Olyannyira közel áll hozzánk, de úgy tűnik a borászokhoz is ez a fajta, hogy a szokásos nyolc helyett kilenc bort kóstolhattunk, ráadásul négy pincészettől személyesen is eljöttek szakkörözni velünk. Bár sokan próbálkoztak a 2010-es évjárattal, mi nem ezeket találtuk izgalmasnak, 2011 sokkal közelebb állt a mintegy hetvenfős publikum szívéhez, összességében tanulságos boros esténk volt.

Úgy volt, hogy lesz egy Schiopettino 2003-ból, nézzünk hozzá méltó versenytársat a pincéből. Aztán a Schiopettino gazdája aznap este mégsem ért rá, Borbás Marcsival főzőcskézett inkább, mi meg már reggel megbontottuk szellőztetni a „véneket”. Persze csak hazai viszonylatban azok, másutt ezek még simán polcon lehetnének, idehaza hol van már a 2006-os, főleg a 2003-as évjárat…