Ez az év nem volt a korán érő fajták éve. Nem mintha a később érők világcsúcsdöntésbe fogtak volna a viszonylag szép októberi időben, de azokból talán lesznek szép borok. Portugieserből, de még rozéből is keresnünk kellett, nagyítóval, duplázott jószándékkal a bekerülőket. Nehéz meccse volt, de a végén csak hálóba jutott a labda. Egy tucat és még két bor nyolcvan pont felett.

Az egész igazából tesztüzemnek indult: gondoltam, bemérem magam a tokiói tömegközlekedéssel kapcsolatban, mielőtt megérkeznek a Barátaim Magyarországról, mert amikor először láttam a nagyváros metró/vasút hálózatának térképét, csak annyit mondtam: – No, thank you! Aztán egy eseménytelen hétvége éppen alkalmasnak tűnt arra, hogy feldobjam egy tájékozódási versennyel, meg mondjuk egy elfogadható kávézó felhajtásával; akkor még nem gondoltam, hogy végül egy gasztronómia kalandba bonyolódom… Persze nincs okom meglepődni, hiszen az emberek túlnyomó többséggel gasztronómia és/vagy szerelmi kalandokba bonyolódnak…

Egyrészt hiánypótló, másrészt hagyományteremtő szándékkal hívták életre Szekszárdon első alkalommal azt a borgasztronómiai programot, mely a Márton-naphoz kapcsolódik. A helyi önkormányzat, a Szekszárd és Térsége Turisztikai Egyesület, a Vendéglátók Kerekasztala Szekszárdért Egyesület, az Eco-Sensus Kft., valamint borászok, civil szervezetek és helyi termékeket forgalmazó vállalkozások közös munkája az esemény létrejötte.