Hosszasan töprengtem az idén, mi is legyen a nagyszombati bor. Sonka mellé olaszrizling, kenszei kolléga nem ismer tréfát, ugyanakkor vacilláltam a rajnai rizling is jó lenne ide, gondoltam. És akkor rátaláltam erre a borra. A tavalyi elzászi kirándulásunk maradéka a borhűtő biztos hűvösében rejtőzködött eddig. Itt az ideje, hogy megbontsuk. Így lett ő a nagyszombati bor. Hogy megérdemelte-e? Hogy megérdemeltem-e?

Bő két hónappal ezelőtt gumpoldskircheni cirfandlikat kóstoltunk a borklubban, próbáltuk feltérképezni a sógorok zierfandlerét, ők mire képesek a fajtával. Nem sokkal később Radó Istvánnak köszönhetően közeli ismertséget köthettünk a Radó Pince évjáratos cirfandlijaival, egészen a 2001-es évig visszaröpülve az időben. Valószínűleg egyedülálló a borvidéken egy ilyen borsor prezentálása, ezúton is köszönjük még egyszer a lehetőséget. Összességében a tervezett tizennégy palack helyett tizenkettőt tudtunk megkóstolni, kettő palack esetében (2004-es félszáraz és 2001-es édes) sajnos a dugó nem állta ki az idők próbáját, a többi cirfandli viszont nagyon szépen teljesített.