Egy osztrák sort készültünk éppen kóstolni szokásos heti összejövetelünkön, amikor SzabóZé megjelent két borral. Nemrég bejárt tájakról hozta, no meg mert tegnap este az ortodox karácsony első napja volt, jómagam sütöttem česnicát is, így ezzel kezdtük keddi barátkozásunkat. Egy híján tucat borbarát kóstolta az egyetlen közös nevezővel bíró borokat: mindkettőben volt rkatziteli.

A szokásos pannonborboltos keddi kóstolók a nyáron megritkultak, bor se jött ki annyi, meg mi sem voltunk könnyen összehozhatók. Ez utóbbi trend folytatódni látszik ősszel is, hetek óta nincs olyan kedd este, ami a kóstolásé lehetne. Így aztán szűk körben, csütörtökön kóstoltuk le az első őszi keddi penzumot, de már vár ránk a következő adag is. Közel húsz bor, lényegre törve.

Eljutottunk a nagy olaszrizling kóstolóra, Budapest várt ránk, mi meg a borokra, kíváncsiak voltunk, időnk meg kevés volt. Nem mintha a kóstoló nem lett volna elég hosszú, csak besegítettünk egy standon és sok érdeklődő jött, két körre tudtunk elszakadni, két tucat pincéhez jutottunk el mindössze talán. De így is jó volt megtapasztalni, mennyi íz, mennyi szín, mennyi izgalom van ebben a fajtában és mennyire az út elején vagyunk még.