Van az úgy, hogy az emberfia áll egy vinotékában, beszélget és a szeme megakad egy kövidinkán. És hazaviszi, behűti, kibontja még este. Ez pont ma történt velem, a sztori részletesebben a folytatásban.

A Portugieser du Monde-ra jelentkezett a Lantos Borászat Soltvadkertről, nyertek is egy ezüstöt, de nem is annyira mellesleg küldtek még pár tételt, kóstoljuk meg, mi is készül a házuk táján. Nem voltuk restek, s bár SzabóZé épp nem volt itthon, nekiestünk a főleg fehér sornak. Csalódás nem igazán volt, talán csak egy-két bornál hümmögött a kóstolótársaság.

Hagyományainkhoz híven idén sem hagytunk ki a belgrádi borvásárt, borexpót, vagy akárhogy is neveznénk, hivatalosan a BeoWineFairt. Összefogtunk hoteles kolleginákkal, őket a turizmus vásár érdekelte, bennünket meg ugye az kevésbé. Bár a régió legtömegesebb, talán legtöbb kiállítót is vonzó expója ez, horeca, bor és turizmus egy helyen, özönlik a nép, vannak még attrakciók, hol egyiptomi táncosok, hol maskarás tűznyelők, mindig van hova kapni a fejed. A magyar standon is jártunk, idén már a főcsarnokban, jó helyen állt, lehetett volna talán mozgalmasabb, mosolygósabb és vidámabb barakk is, de hát mi így éljük meg a válságot (is). Szomszédaink viszont látszólag ügyet sem vetnek a recesszióra és már délre túl voltunk féltucat kávén, hátbaveregetésen, hárompuszis ismerkedésen. És akkor találkoztunk Maurer Oszkárral.