A minap lehetőségünk nyílt egy kicsit Mészöly Miklós szemével látni a világot, hiszen Szekszárdnak egy olyan részére látogattunk el, amibe mi is belefeledkezhettünk és belesimulhattunk egy rövid időre, ahol otthon érezhettük magunkat. Ahogy a költő maga is írja: „Nem követelőző a táj, mint annyi más. Minden miniatűr és kiegyensúlyozott itt. Egyetlen részlete sem hivalkodó. Nem akar elámítani, semmit nem akar, van. Lomb mögé rejtőző tanyaházak, pusztuló gyümölcsösök, szőlőpászták. S persze, diófa a tanya előtt. Akáccal benőtt szurdikok, csendjük, fülledtségük a legszelídebb titokzatosság. Sűrített Pannónia.”

Konferenciára érkeztem tegnap Tatára. Bevallom, még sosem jártam itt. Pedig érdekelt régóta. A konferencia mint szinte minden hasonló, kicsit érdekes, sokszor kevésbé, de szerencsére vannak jó arcok is. Természetesen volt városnézés, nem hagytam ki, már-már alkonytúrának is hívhattuk volna. A város szép volt este is, a túra végén két bort kóstoltunk meg.

Folytattuk borszakkörünket, szeptember utolsó hétfőjén kadarkákat kóstoltunk meg a pécsi Pezsgőházban. Ezúttal csak hét kadarka szerepelt a vakkóstolón, de az résztvevők mégsem jártak rosszul, mert a vacsora után még három meglepetéssel kínáltuk meg őket. Négy borvidék, tíz kadarka, a hajtás után jönnek a részletek.