A keddi kóstolók valahogy hullámzóan alakulnak mostanában, a múltkor kiemelkedően jó volt, két részben fértek el a sok jó borok, ezzel szemben a mostani rövidebbre sikeredett. Nem sokkal, de pontszámokban mindenképpen. Korrekt, tisztességes, olykor egész jó borok, egy-két (nem túlzottan) kiemelkedő kivétellel. Túlnyomórészt Szekszárd a pohárban.

Ha visszagondolok, mikor is volt legutóbb keddi kóstolón ilyen jó vörös sor, hát nem is tudom. Egyszer a Winespirationben, persze akkor olyan kevesen voltunk, hogy könnyebben tuningoltuk fel magunkat, a borokat. De most tucatnyian ültük körbe az asztalt, elég különböző népek, más szemlélet, más ízlés, de kóstolt mindenki borokat, nem is keveset, ennyi közös. És igen, eljutottunk a 90 pontig, érdemes továbbolvasni.

Amikor a kóstoló első felében tíz friss tétel jön velem szembe, tíz karakán 2014-es, akkor elsőre nem rettenek meg. Bár féltettek a csata előtt, óvtak a repülő, vad savaktól és alattomosan borba bejutó, szőlőből hozott rothadásos ízfoszlányoktól, mit sem számított. Szerencsére nagyobb gondok nem is voltak. Iható borok, többségében, egy-két kivétellel, amelyek mellé a „kedveltük” megjelölést is felkarcoltuk.