Voltunk majálisozni. A szokásos túrázás a Mecsekben, a Melegmányi-völgy csobogó vízesései, a virágzó medvehagyma-rétek, domboldalak, jól elfáradtunk, de minden perc megérte. Mondom én is, aki azért nem ösztönzi a csapatot minden nap a túrabakancs széttaposására. A gyerekek is jól bírták a tempót, utána nálunk hancúroztak még, mi cseppet sem fáradt férfiak meg bontottunk három palackot.

A nemrégiben lezajlott Zagreb Vino.Com egyik workshopjára, mesterkurzusára csak véletlenül ültem be. Épp elegem lett a nagy tömegből és gondoltam, eljött az ideje egy kis pihenésnek, amikor szlovén kollégák heves integetésére lettem figyelmes. A malvazija mesterkurzus, nem jössz? De, hát persze. De nem bántam meg, mert tényleg tanultam belőle. A fajtát eddig is kedveltem, a kurzus újdonságait meg elraktároztam. Tizenöt malvazija, 1997-2011 évjáratok.

Idén április végén második alkalommal képviselhettük a Pécsi Borozót a zágrábi Wine Gourmet fesztiválon. Tavaly sem hagyott sok kívánni valót maga után a felhozatal és a rendezvény lebonyolítása sem, de ebben az évben egy jó nagy lapáttal még erre is rá tudtak tenni a szervezők. A borok tekintetében nagyon mélyre kell leásnom az emlékeimben, hogy igazán komoly negatív élményt tudjak felidézni, a gourmet vonalon pedig igazi Kánaán várta a látogatókat. Tizenkét olívaolajat kóstoltató stand, kulenek, sonkák, tőkehalkrémek, szarvasgombás ínyencségek, édességek, sajtok, a nyitástól kezdve pedig minden páros órában az ország leghíresebb séfjei készítettek el három fogást, a folyamatot bárki nyomon követhette és persze meg is kóstolhatta a végeredményt. A fő csapásirányunk természetesen a bor mentén haladt, 130 boros kiállító várta a kóstolókat, meg persze rengeteg workshop és mesterkurzus, ez utóbbiakra idő hiányában esélyünk sem volt eljutni.