Az utóbbi időkben többször is kaptam varázsbort, de eddig még nem volt érkezésem megkóstolni őket. Tegnap este megtettem és mindjárt lelövöm a poént: nem volt varázslat. Hogy miért sikeresek mégis? Nos, erről szól a következő poszt.

Nemrég összejöttünk egy baráti évzáró kóstolgatásra, jóbarátunk pincéjében borfelesleg keletkezett, azaz apasztani kellett a készletet, mert tárolási térfogatgondok akadtak. Egytucat bort tudtunk bevállalni azon a délutánon, most egyet kell kiemelnem közülük.

Ma este, amikor bort bontok és ezt a bejegyzést írom, nemzeti gyásznap van. Nem magyarázom túl, mindenki látta, olvasta, hallotta. Ezért francia bor kerül az asztalra, egyéves emlékeim szerint nem is akármilyen. Kicsit kilövöm a netet, kikapcsolom a tévét, ez a háború most kicsit távolabb kerül, legalább pár órára. Volt belőle nekem már elég. Ez a pár óra legyen egy francia boré.