A Pannon Borboltos srácokkal kóstoltunk horvát borokat Szabó Zoli hosszúhetényi pincéjében. A fehérek nagyon korrekt sort mutattak be az este első felében, ha valamit nem vettünk be, inkább azért volt, mert az adott fajtából volt már jobb, vagy mert a világfajtáknál magasabbra tettük a lécet. De tegyük hozzá, nem volt egyik bor sem hibás, vagy nagyon gyenge. Aztán jöttek a vörösök és máris jobban szórt a csapat. A plavac mali markáns karaktere nem mindenkinek volt nyerő, de voltak dugó-gondok és más problémáink is - bár kevesebb bor volt, de hosszabb ideig vitáztunk el felettük, rajtuk. Hét bor jutott át a rostán.

Voltak borok az év folyamán, amelyek akkor nagyon tetszettek. Az adott pillanat mindig nagyon fontos, az "itt és most" jelentős eleme a bor élvezeti értékmeghatározásának, bármennyire is igyekszünk objektívek maradni, hiszen egy jó pillanatban, az oda érkező bor mindig jobb hatást vált ki. Éppen ezért most visszakóstoltam őket. És többségükben nem is kellett csalódnom. A következő négyesben ők kaptak helyet.