Volt pár bor, amiről csak instafotó került fel a világhálóra, de érdemesek lennének arra, hogy bővebben is írjunk róluk. Hét bor került a szűkebb körbe, közös pontjuk azon túl, hogy a saját gyűjteményemből kerültek elő és mindegyiküket decemberben kóstoltam (újra), igazándiból nincs.

A dolog úgy kezdődött, hogy a vinoportos kollégák félreérthető Emailt küldtek körbe. Az egész országban. Mármint hogy majd a pécsiborozósok mennek a tesztekre bort begyűjteni. Mentek is, de csak az ország egy csücskében, a Pannon Borrégióban. Engem meg hívott boldog s még boldogabb, hogy akkor megyek-e. De nem mentem. Se Somlóra, se Tokajba, Balatonlellére és Imrehegyre sem. Mentem volna én szívesen, de hát véges a benzinkeret. Így aztán Imrehegy jött el hozzánk. Vagyis Béla Zoltán - aki az imrehegyi, 35 hektáros Béla Borászatot vezeti -, elhozott a vinoportosoknak két karton bort, s megsúgta, hogy azért kóstoljuk meg mi is a nektárokat. Megtettük.