Az osztrák cirfandlik után halászlevet készített drága Dusán barátunk a szerdai borklubban (bajait/mohácsit/bezdánit) - a borokat illetően meg csak annyi volt a kikötés, hogy mindenki hozzon egy palackkal abból, ami szerinte a leginkább passzol a halléhez. A spektrum nagyon széles volt, és akadtak meglepetések bőségesen. Dusán halászleve parádésra sikeredett, belsőséggel, ponty és harcsa fejekkel, ahogy illik. Meg sem álltunk négy tányérig mz kollégával, mellé persze folyamatosan töltötték a borokat, muszáj volt kideríteni, hogy melyik fajta teljesít a legjobban. Jegyzetelésre nem sok idő jutott, így távirati stílusban, nagy körvonalakban és a fő benyomásokat összefoglalva tudunk tudósítani az eseményről.

Nemrég Baranya horvát feléről, a csúzai Kollár Családi Pincészetből érkezett borokat sorsoltunk ki lelkes olvasóink között, de a határátlépéseinkről született tudósítások sorában írtunk már korábban is Kollár Lajos borairól, talán két és fél éve hívtuk fel a figyelmet először a Szurdok-fesztiválra és a szomszéd Baranya borászaira. Úgy van az rendjén, ha már olvasóinkkal kóstoltatunk, kóstoljuk mi magunk is. Három Kollár-bort vettük górcső alá s kenszei kollégával meg is írtuk négykezesben.

Az olaszrizlinghez való vonzódásomat nehezen tagadhatnám, ez a kedvenc fajtám. Mindegy, hogy melyik borvidékről vagy melyik országból, egy igazán jó olaszrizling mindig meg tudja dobogtatni a szívemet. Március 15-én, ünnepi hangulatban, forradalmi hevülettel két olaszt is sikerült megkóstolni. Nem külön-külön, hanem poharanként cserélgetve kóstoltuk a borokat, folyamatosan nyomon követve, hogy nyílnak meg a levegő hatására. A másnapot csak az egyik palack élte meg, ebéd utánra és délutáni szieszta elé nem is kívánhat jobbat az ember.