A Sétatér a pécsi június kihagyhatatlan eleme. Legalább három hét a gesztenyefák árnyékában, barátokkal, borozgatva, egy-egy estére kilépve a napi rutinból. Vagy olykor már ez válik azzá. Viszont nem rutinból kóstolták le a teret kedves barátaink, akik elhatározták, hogy minden Sétatérre kitelepült boros standon kóstolnak (legalább) egy bort. Hogy ne kettesben tegyék ezt, körbe is küldték a barátaiknak, mi meg sétatéri beszámoló helyett arra kértük az egyik szervezőt, Tarnai Attilát, hogy ő emlékezzen vissza, hogy is zajlott a bortúra.

A dúzsi Lehmann pince még úgy is felüdülés volt, hogy a völgységi borászatokat járva egész héten gyönyörű helyeken fordultunk meg csz kollégával, egy készülő kiadvány kapcsán. „A nagy jobbos kanyarnál forduljatok balra, először az aszfalt fogy el, aztán a betonos út, utána vége lesz a kavicsosnak is, majd amikor már csak földes út van csak gyertek tovább, amíg el nem fogy a villanyvezeték. Na, ott kell balra fordulni, ha hozzánk jöttök." Nagyjából így igazított minket útba Lehmann György, aki a kilencvenes években kárpótlásból vett egy erdő szélén hat hektár egybefüggő területet.