Ahhoz, hogy érthető legyen mi képezi a kohéziós erőt az alábbi írásban, illetve hogy ne bonyolódjak felesleges ismétlésekbe, el kell olvasni Győrffy Zoltán korábbi írását a zinfandel eredetéről. Jómagam megszállotja vagyok a szőlőfajták eredettörténeteinek, ezen szenvedélyemet táplálja a regionalizmusba és a nemzeti sokszínűségbe vetett hitem egyaránt. Minden, ami valós értéket képvisel - lásd esetünkben egy szőlőfajta minősége és jó híre - annak előbb-utóbb több gazdája is akad. 

Próbálkoztunk már többször a hitetleneknek bebizonyítani, hogy a dalmát vörösborok tudnak szépek, izgalmasak, jók lenni. Nem mindig sikerült, pedig volt már kóstoló többször is. Plavac malikat is hoztunk kétszer, az elsőről nem készült beszámoló, a másodikat meg itt visszaolvashatják. A régi kedvencünket kóstoltuk többen, reményt adott, hogy érdemes tovább keresgélni. Dusán barátunk hozott egy karton plavac malit, egyenesen a Pelješac-félszigetről, ahol a két legismertebb terroir, a Dingač és a Postup található. Valójában csak öt bort, a hatodik kakukktojás volt, egy Hvar szigetről származó bor. Erről most nem, viszont a másik ötről meg olvashatnak kattintás után.