A bor egy nagyon különleges élőlény, mondta tegnap egy borkóstolón Vida Péter és egyet kellett vele értenem. Van fejlődése, vannak hangulatai, van bizony öregedése. A Renero sokáig egyik vörösbor etalonunk volt, úgy volt nagy az a bizonyos 2005-ös, hogy szinte minden összeállt benne. És az is biztos, hogy azon a napon a kóstolók és a bor is jó hangulatban volt. Tavaly a 2007-est bontottam meg, most meg egy 2009-est vettünk elő, még éppen csak kikerült a forgalomba.

Megkésett beszámoló ez, de valahogy mindig elsodortak az események, meg nehéz is úgy írni jóízűen borokról, hogy egy esemény igencsak felemásra sikeredett. Kiváló borokat kóstolhattunk, bár nem túl jó kóstolási körülmények között, ráadásul az ígért felhozatal töredéke jelent csak meg. Teljes körű beszámolóra most ne is számítson senki, írtak róla már mások itt, itt és itt is, ráadásul ez utóbbi társasággal együtt kóstoltunk, lehetséges némi hangulatbani átfedés. Én csak azokat említem meg itt, akiknél valami különlegeset kóstoltam.