Lilón Domingo Antonio – vagy ahogy a pécsi egyetemen sokan ismerik, Tony –, onnan indult huszonöt évvel ezelőtt, ahová 1492-ben Kolumbusz Kristóf megérkezett. A Dominikai Köztársaságból nyitottságot, vidámságot hozott magával, és ha repülőre száll, hogy meglátogassa szülőhazáját, nem felejt el a csomagjába tenni egy fél kiló magyar fűszerpaprikát – az üveg pécsi cirfandli és a balatoni szürkebarát közé.

Spanyol vendéglővé változott egy estére a Pezsgőház Étterem. Különleges andalúz vacsoraesten vettünk részt július 8-án, ahol az étel, a zene és a tánc volt a főszerepben – ebben a sorrendben. Andalúzia Spanyolország legdélebben fekvő vidéke, és ezzel együtt Európa egyik leggazdagabb kulturális és gasztronómiai régiója. Nemcsak az itt élők tradicionális, világhírű flamenco táncára kell gondolni, a vidék bortermelésben sem marad el az ország többi részétől. (Különösen népszerű a sherry, mely a mai Jerez régi nevéből ered. Az arab eredető ital egyébként az első „bor”, melyből az Újvilágban és Indiában is ihattak.

Márciusban külföldre látogatott kenszei csepregi borklubja. Vicces fiú, már megörültünk, hogy hoz nekünk is, de kiderült: a bőröndjeiket nem kellett telepakolnuk az utazáshoz... Kilenc külföldi tétel várt ránk, és bíztunk benne, hogy a borokon keresztül sikerül egy kicsit közelebb kerülnünk az adott termőterülethez, ha csak az érzékszerveink segítségével is. Bíztunk abban is, hogy eddig általunk még nem kóstolt fajták szolgálnak majd jócskán meglepetésekkel, izgalmas percekkel.